Lengyel, magyar - két jó barát
"Lengyel, magyar - két jó barát" a kezdősora annak a rímbe szedett közmondásnak, amelyet Lengyelországban és Magyarországon csaknem mindenki ismer, és amely a két nép történelmi barátságát példázza:
"Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi."
"Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre."
Két más nép történelmi barátságáról nem ismeretes hasonlóan közismert vers.
Magyarországon és Lengyelországban csaknem egy időben került sor az államalapításra, és egyben az akkori Európához való felzárkózásra. Az Árpádok és a Piastok gyakran léptek szövetségre, Könyves Kálmán és III. Boleszláv pedig örök testvériséget és barátságot fogadott. Az Árpád-ház kihalásával sem gyengült a két ország szövetsége; az uralkodók kölcsönösen támogatták egymást. A Károly Róbert által szervezett visegrádi királytalálkozó pedig a maga nemében egyedülállóan szoros együttműködést kezdeményezett a térség országai között.
A lengyelek legnagyobb királyaik között tartják számon I. Nagy Lajost, vagy ahogy ők nevezik, Magyar Lajost, majd annak leányát, Hedviget, a Jagelló-dinasztia megalapítóját. Több Jagelló is ült a magyar trónon, Báthori István erdélyi fejedelem pedig tíz éven át Lengyelország uralkodója volt.
A reneszánsz kor kiemelkedő szellemi központja volt a krakkói egyetem, s volt olyan időszak, amikor a diákok egynegyede hazánkból származott. Szoros kapcsolatban állt Lengyelországgal a magyar történelemben oly fontos szerepet játszó Rákóczi család is. Sobieski János lengyel király szabadította fel Bécs után Esztergomot. II. Rákóczi Ferenc pedig a szabadságharc bukása után egy időre Lengyelországban talált menedékre.
A 18. század végén Lengyelországot az akkori nagyhatalmak századokra eltüntették Európa térképéről, a két nép közötti rokonszenv azonban nem csökkent. Az 1831-es lengyelországi felkelés oly nagy lelkesedést váltott ki a magyar reformnemesség körében, hogy még fegyveres segítséget is szerveztek a lengyelek támogatására. A bukott felkelés után csaknem minden magyar udvarház fogadott lengyel menekülteket. Az 1846-os újabb galíciai felkelés pedig már közvetlen előjátéka volt az 1848-as forradalomnak. A magyar forradalomban és szabadságharcban részt vevő lengyelek - Bem József, Wysocki, Dembinski, Woroniecki és még nagyon sokan - örökre beírták nevüket történelmünkbe.
Az 1863-as lengyel felkelés magyar támogatóinak száma jóval ezren felül volt, Kossuth még a magyar légió felállítását is tervbe vette.
Az első világháború ellentmondásos körülményei között ismét sok magyar család fogadott be menekülő lengyeleket, és még lengyel légiós kórház is működött. Nem volt ez másképp 1939 szeptemberében sem, amikor a megszálló erők túlereje által legyűrt lengyel hadsereg mintegy 35 ezer katonája, majd őket követve sok ezer civil keresett és talált menedéket Magyarországon. Európában egyedülállóan működött a balatonboglári lengyel gimnázium, amelynek növendékei mindmáig ápolják a boglári hagyományokat. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a második világháborúban, a varsói felkelés napjaiban a jelenlevő magyar egységek támogatást és menedéket nyújtottak a lengyel felkelőknek.
1956 októberét Poznan júniusa és Varsó októbere előzte meg. A szolidaritás újabb nagyszerű példájaként Lengyelország-szerte gyűjtés indult a magyarországi forradalom segítésére, krakkói diákok pedig több teherautónyi és vagonnyi vért és gyógyszert hoztak Magyarországra.
Az 1980-81-ben lezajlott lengyelországi események, a Szolidaritás létrejötte, majd a hadiállapot bevezetése alapvető változásokat indítottak el. Mindez döntő hatással volt az 1989-1990. évi békés rendszerváltásra mindkét országban. A lengyelországi kerekasztal-tárgyalások szolgáltak mintául a magyarországi kerekasztalhoz, és a két országban egymást követték a demokratikus választások.
Országaink történelme ettől kezdve új fordulatot vett: együttműködésünk a visegrádi keretben, majd a NATO, illetve az Európai Unió tagjaként vált szorossá. Az államközi kapcsolatok mellett egyre szélesebb a társadalmi, az önkormányzatok, iskolák és más intézmények és szervezetek közötti együttműködés.
A magyar és lengyel történelem közös vonásai, a két nép között kialakult szoros, történelmi barátság tiszteletére 2007-ben a Magyar Országgyűlés és a lengyel Szejm március 23-át a Magyar-Lengyel Barátság Napjává nyilvánította, ezzel megerősítve azt a régebbi civil kezdeményezést, amelynek eredményeként egy évvel korábban Sólyom László köztársasági elnök és Lech Kaczynski lengyel államfő Győrött felavatta az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet.
Nem pusztán a történelem dicső eseményei fűznek össze bennünket, hanem most, a Lengyelországot sújtó tragédia napjaiban együttérzésünket nyilvánítjuk lengyel barátainknak, a gyász is közös……..
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó