|
A borkóstolás szókincse
A közös nyelv lényege, hogy a bor bemutatásakor a hétköznapi életben ismert virágokhoz, gyümölcsökhöz, vagy más élelmiszerekhez hasonlítjuk az illatokat, az aromákat. Ennek segítségével a borok leírása, zamatainak megfogalmazása válik jól érthetővé, illetve a jelleget adó illatok és ízek megjegyzése, újbóli felidézése is könnyebb lesz.
Napjainkban a borkultúra, szerencsére, divattá vált, több szakmai folyóirat, könyvek tucatjai és a szakmán túli média megjelenés nagy száma is mutatja ezt. Ennek természetes velejárója, hogy borok bemutatása, leírása sokszor már túlzott és erőltetett szóhasználattal történik. Sokszor a borról megszólalók vetélkedése révén a fogyasztó újra nem érzi, tapasztalja a megfogalmazottakat, a „közös nyelv” nem érthető kellően tisztán. Gyakori hiba még, hogy a képletes és szép borbemutatásból kimarad a legfontosabb, a bor tényleges értékének, vagy gyengeségének megállapítása!
A problémák megoldása a józanész használatával sikerülhet. Tanácsom, hogy figyeljünk, legyünk nyitottak a másoktól kapott bor leírások szóhasználatára, igyekezzünk tanulni, bővítsük saját szókincsünket, de csak azokat az aromákat, illatokat és hasonlításokat, melyeket magunk is érzünk, melyeket ismerünk, melyek illat és íz memóriánkban szerepelnek. A borról szépen beszélni, pedig csak sok gyakorlással lehet, tehát beszéljünk bátran, arról, amit egy jó bor figyelmes megkóstolásakor valóban érzünk, de legyünk szerények a minősítéskor, hiszen a borok változatossága, értékeik sokszínűsége mindig tartogathat meglepetést, tanulni valót!
A borok megjelenésére használt kifejezések
A bort szép pohárba töltve, először mindig érdemes hagyni, hogy látványával gyönyörködtessen, próbáljuk jellegét már szemünkkel is kutatni. A csillogó tisztaság a tetszetős szín már sokat ígérhet. Ha megforgatjuk a pohárban, megtáncoltatjuk, mozgásának sebessége, lomhasága testességéről árulkodik. A pohár falán megkésve visszaereszkedő cseppek, melyek a bor glicerintartalmától függően kisebbek, vagy nagyobbak, szintén a koncentráltságot jelzik. Ezt a jelenséget a borászatban glicerin-gyűrűnek, irodalmibb stílusban a bor gallérjának, vagy koronájának szokás nevezni.
A bor tisztasága
A fogyasztók, napjainkban leggyakrabban palackozott borokkal találkoznak, melyekkel szemben alapvető elvárás a teljes tisztaság. Ne felejtsük el: tiszta illat és íz csak tiszta borban lehet! Mondhatjuk áttetszőnek, tükrösnek, fényesnek, vagy ha kiemelkedően szép a látvány akár csillogónak is. Még tiszta a bor, de esetleg felfedezhetünk benn egy kis porosságot. Egyértelműen negatív megállapítás, ha matt, fátyolos, felhős, opálos, zavaros a bor.
A fehérbor
Nagyon széles a spektrum, a színtelentől a borostyán sárgáig, a sárga, a zöld és a barna színek kombinációja fordul elő. Az alapszínek különböző tónusai, mint világossárga, szalma sárga, arany sárga, óarany, borostyán sárga, vagy a színek keveredése, mint zöldes fehér, sárgás fehér, zöldes sárga, arany sárga zöldes árnyalattal, arany sárga barnás árnyalattal, stb., melyekkel könnyen meghatározhatjuk a fehérborok színét. Érdemes a színek karakterére is figyelmet fordítani. Beszélhetünk élénk, friss, intenzív, erőteljes, de halvány, tompa, fakó, fáradt, bágyadt színvilágról is.
A rosé bor
Bár Magyarországon inkább a világosabb színű rosé borok a kedveltek – mert nálunk létezik a siller kategória is – a nagyvilágban ez a bortípus a legváltozatosabb színekben előforduló és elfogadott. A legvilágosabbak a halvány szürke, a selyem, a pink, az őszibarack, a kicsit lilás árnyalatok a kettévágott eper, a rózsaszín, a lazac és a málna, a sárgás barnás árnyalatok a világos sárgadinnye, a kajszi barack, a hagymahéj, a korall, a narancsvörös, míg a piros színeket a rózsa, a cseresznye írja le képletesen.
A vörösbor
Ebben a kategóriában, a termelői hagyományok szerint, a nagyon mély tónusú színek, illetve az áttetsző, világosabb színek alkotják az elvárások két fő irányzatát.
A vörösborok színéből korukra, savtartalmukra is következtethetünk. A fiatalabb, élénkebb savtartalmúakban a lilás árnyalat jelez, míg a korosságot a téglaszín, a barnás árnyalat feltűnése árulja el. A vörösborok megjelenését a málna, a cseresznye, a meggy, a téglavörös, az ibolya vörös, a rubin, a gránát vörös színekkel, majd azok intenzitását, világos, vagy mély árnyalatát meghatározva mutathatjuk be.
A bor illata
Rohanó, felfokozott világunkban az első benyomások felértékelődtek, a döntések, a vélemények gyorsan születnek sokszor elhamarkodva. A borászat is sokat változott az elmúlt évtizedekben, egyre jobb a minőség, a fejlődő technológiának köszönhetően több friss és gyümölcsös jelleget sikerül a szőlőből a borokba átmenteni. Talán ezek a jelenségek magyarázzák, hogy a borok illata miért vált kiemelten fontossá a fogyasztói megítélésben.
Az illat értékelésekor először annak intenzitását figyeljük meg, ami lehet csekély, szerény, diszkrét, zárt, vagy közepes, határozott, intenzív, erős, vagy tolakodó.
Az illatok meghatározásához már érdemes segítségül hívni aroma memóriánkat, melyben érdemes csoportokba rendezni a fő aroma kategóriákat. Könnyebb először a karaktert kiválasztani, pl. virág, gyümölcs, fűszer, stb., majd ha találunk pontosabb hasonlóságot, akkor azokat meghatározni, nevükön nevezni.
A borbírálat során a következő fő aroma kategóriákat és hozzájuk tartozó aromákat szokás alkalmazni:
Gyümölcs– barack, keserű mandula, ananász, banán, szeder, cseresznye, citrom, birsalma, füge, eper, licsi, mandarin, mango, mogyoró, dió, grapefruit, alma, körte, szilva, szőlő.
Virág – galagonya, fehér virágok, méhviasz, csipkerózsa, akác, jázmin, írisz, bodza, liliom, méz, hársfa, rózsa, bazsarózsa.
Fűszer– fahéj, koriander, paprika, szegfűszeg, zöld bors, bors, majoranna.
Balzsam – vanília, rozmaring, levendula, eukaliptusz, kámfor, ciprus, boróka, fenyő, kakukkfű.
Pörkölés – pirított mandula, pirítós, briós, cacao, pörkölt fa, karamell, kávé, füst, tömjén, medvecukor, kátrány, korom.
Animális
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
