Wathay Ferenc

Wathay Ferenc, felsővattai (Nagyvág, 1568. szept.. 24. – 1609 körül) költő, író, várkapitány. Apja Wathay Lőrinc, Csesznek várának kapitánya. Németújváron és Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben, Tihanyban kezdte, 1585-től Csesznek várában szolgált, innen Győrbe került. 1601-ben részt vett Székesfehérvár vissza- foglalásában. 1602-ben Székesfehérvár vicekapitányaként török fogságba esett, Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben Lippa környékén ismét elfogták. 1605-ben, Konstantinápolyban, a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét. Naplója Várpalota, Veszprém, Nagyvázsony, Tihany körüli harcokról számol be. Kézirata, amelyet maga illusztrált a MTA könyvtárában van. Az érdekes írás PONORI TEWREWK József: Régiségbúvár c. művének első kötetében, Pozsonyban, 1938-ban jelent meg. 1606-ban kiszabadult, először Győr várában szolgált, 1609 márciusában cseszneki várkapitánynak nevezték ki. A várban az utókor emléktáblával tiszteleg személyének.