Buda Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
UJGUR KÖZMONDÁSOK
Szülőhazádat holtodban se hagyd el.
Mitsem a más honában fő légy, inkább a magadéban kő légy.
Megtérvén a ló jászlára talál, megtérvén a férfi házára talál.
A férfi munkára termett, a juh – áldozatra.
Asszony szárnya a férje, férfi szárnya a földje.
Gyűszű nélkül asszony nincs, sarló nélkül férfi.
A láb ha nem lép, a fő sem futhat.
Embert a munka táplálja, a renyheség csak rongálja.
Kemény fát lágy féreg esz meg.
Ha a kéz dolgozik, kerül a fogaknak is munka.
Ha délig élsz is, keresd meg az estére valót.
Lassú járásnál az állva maradás rosszabb.
Tétlenség a nincstelenség kapuja.
A lusta ülve alszik, fekve dolgozik.
Dolga-nincs embernek minden nap ünnep.
Ki a szérűn, ki a szalmán.
Gyümölcsét ha eszed, fáját se feledd el.
Föld a termés anyja, de munka az apja.
Gazdátlanul a föld is árva.
Reggel ha vágsz, este fenj.
Messzi a nap, de melegít.
Tavaszidő a vastagot elvékonyítja, a vékonyat kettészakítja.
Apa-anya áldása tűztől-víztől megóv.
Ahová a tű megy, oda a fonál is.
Szilárd tengelyen jól forog a kerék.
Mintsem hogy rossz asszony karjában feküdj, inkább jó asszony lábánál halj meg.
Dinnye az indától messzire nem gurul.
Benő a kisgyerek feje is, mire a követ kimondja.
Ház dísze a gyermek, asztal dísze a vendég.
A szérűn magot hagyj, a világban utódot.
Gyermek nőttével a gond is megnő.
Gyermeked – csak felnőttéig, unokád – életed végéig.
Asszony a szerelmet negyven évig a szívében őrzi.
Kinek a szeme vak, kinek a szíve.
Békés ökörnek belül a szarva.
Nem én vagyok görbe: az út kanyarog – mondja a kígyó.
Bármily görbe a kígyó, az üregében kiegyenesedik.
Aki a lóval nem bír, a nyerget üti.
Aki elesik, a föld megtartja.
Gyanakvás a bizalom gyilkosa.
Kés a nyelét meg nem vágja.
Gonoszság aláb alatt, jóság – a fák felett.
Jó ember lába alatt bogár sem pusztul.
Isten a békának farkat, szamárnak szarvat okkal nem adott.
Az igazság hajlik, de nem törik.
Üllő a pörölytől nem retteg.
Szél a tevét ha feldönti, a kecskét az égen keresd.
Erőstől ne félj, gyöngéhez ne nyúlj.
Kudarc a siker anyja.
Ahová a kezed nyújtottad, lábad ne nyújtsad.
Ártatlanul az ebet se üsd meg.
Mielőtt lovat vennél, jászlat készíts.
Féreg a fát belülről rágja.
Szamarad jól kösd meg, aztán bízd Istenre.
Vért vérrel lemosni nem lehet.
Szárnya van a tyúknak, repülni mégsem tud.
Oktalant ne oktass, süketnek ne suttogj.
Ha bolond is a beszélő, aki hallgatja, okos legyen.
Ház leégte után késő kutat ásni.
Megeszi a kutya a bocskort, maga meg mezítláb mászkál.
Isten ha ád, nem kérdi, ki az apád.
Az öröm elszalad, a remény megmarad.
Sebre sót ne hints.
Dörög az ég, de eső nincs, dühös a vén, de erő nincs.
Vén tigrisből a legyek is bolondot űznek.
Holnapi víz a mai szomjat el nem oltja.
Szegény ember ha tevére ül is, lábszáron harapja a kutya.
Volna csak kondérom, derelyét ennék, de lisztet nem lelek, olaj meg nincsen.
A pénz – piszok a kézen.
Bikát a szarvánál, embert a szavánál fognak meg.
Kicsi ember is nagyot álmodik.
Javításhoz – rontani kell.
Egy szó kevés, két szó sok – másfél szót honnét vegyek?
Jóságért jóság – minden ember dolga, gonoszságért jóság – derék ember dolga.
Ellenségednek mintsem halált kívánnál, magadnak életet kívánj.
Mintsem hogy konkoly magva légy, búzának szalmája légy.
Ha a mesterség bámészkodással megtanulható volna, a kutya már rég mészáros volna.
Munkátlan tudás – esőtlen felhő.
Vaknak mécses nem kell.
Virágra hulló harmat a virág szomját el nem oltja.
A nincsnek egy a gondja, a vannak – ezer.
Erdő farkas nélkül, falu tolvaj nélkül nincsen.
Jól lát a vak a sötétben.
Vasat a moly meg nem esz.
|